Ne sodródj! Vedd át az irányítást!

Sokáig azt gondoltam, készen állok. Őszintén hittem én irányítok. Elkeseredett dühvel fogadtam a sors rám mért csapásait, harcoltam az engem ért igazságtalanságok ellen, felháborodtam a világ visszáságain. Sokszor megéltem a saját tehetetlenségemet, hogy hiába teszek meg mindent, ami tőlem telik mások nem hagyják, vagy bántanak, vagy igazságtalanok velem. Összeszorítottam a fogam és tovább harcoltam.  Egy szép napon aztán – emlékszem…