Eszembe jut mindig amit Feldmár Andrásnál olvastam: Ha szeretnék valamit, akkor úgy szégyenítenek meg, hogy azt hajtogatják: “Te mindig kérsz valamit, neked semmi sem elég. Egy feneketlen kút vagy.” Na, hát akkor hipnotizál a mamám vagy a papám, hogy én egy feneketlen kút vagyok. És én elhiszem, hogy egy feneketlen kút vagyok. De ettől nem leszek jobb, csak megerősödik bennem a tudat, hogy én ilyen vagyok. És akkor vagy meg akarom ölni magam, vagy mindenkinek úgy mutatkozom be, hogy én egy feneketlen kút vagyok. Tehát akit megszégyenítettek, és aki szégyelli magát, az nem fog megváltozni. Mert elhiszi, hogy ő az, akinek őt mondták. És mégis, ennek ellenére, általában majdnem minden szülő, majdnem minden tanár reggeltől estig szégyeníti a gyerekeket.
Ha magadba nézel, téged milyen gondolatok irányítanak? Miket hallottál, hallasz rendszeresen? Miket mondasz ki te magad, magadnak? Hogy vélekedsz erről? Hogy hat rád a változtatásban, az éltben?
Megszabadulnál tőlük?