Elakadásjelző helyett, tovább a cél felé

Hányszor, de hányszor fogadtál már meg valamit? Többet mozgok, egészségesebben élek, nem kapom fel a vizet, elintézem időben a hivatalos ügyeimet. Lefogyok, lefutom, megtanulom, megcsinálom. Van már száz ilyen listám az elmúlt évekből, mégsem jutottam semmire sem. Itt állok megint, kitettem az elakadásjelzőt! De miért? Miért akadunk el? Hová lesz a motiváció? Már az elején jó tisztázni, mi is az…

Meddig szeretnél még sodródni? Felkészültél, hogy nagyobb felelősséget vállalj a saját életedért?

Sokáig azt gondoltam, készen állok. Őszintén hittem én irányítok. Elkeseredett dühvel fogadtam a sors rám mért csapásait, harcoltam az engem ért igazságtalanságok ellen, felháborodtam a világ visszáságain. Sokszor megéltem a saját tehetetlenségemet, hogy hiába teszek meg mindent, ami tőlem telik mások nem hagyják, vagy bántanak, vagy igazságtalanok velem. Összeszorítottam a fogam és tovább harcoltam. Egy szép napon aztán – emlékszem…